A mongol fél az előző évek tapasztalatait és eredményeit alapul véve úgy gondolta, hogy gyorsítja a kedvezőtlen vízföldtani adottságú területek kutatását. Ennek érdekében 1969-70-re két komplex csoport felállítását határozták el, az előző évek módszereivel és 5-5 fő magyar szakértő részvételével. Az egyik (I.) csoport kétéves munkaterületeit a Ny-Mongóliai vagy sóstavak térségében és a Gobi-Altáj tartomány É-i felében, a második (II.) csoport kutatandó területeit a Dél és Közép Gobi tartomány határvidékének sivatagos vízszegény zónájában jelölték ki.

Az I. sz. komplex csoport Nyitrai Tibor geofizikus mérnök vezetésével Ny-Mongólia Uvsz tartomány Zavhan és Cagan-Hajrhan faluk térségében kutatott 1969 május 10 október 20 közötti időben. A csoport magyar tagjai Fejes Imre, Kónya Albert geofizikusok, Polostyák János, Bíró Gábor technikusok voltak. Mindkét terület a hegységek tavak felé eső lejtőjén fekszik, 1100-1300 m tsz. feletti magasságban, ahol az évi csapadék mennyisége 100 mm-t nem haladja meg.

2.1.A Zavhan-i területet É-ról, D-ről és Ny-ról övező hegységet  ópaleozós metamorf és magmás kőzetek alkotják, s ez képezi a medencék aljzatát. is. A medencéket kontinentális hordalékok (kavics, homok, agyag) töltik ki, de előfordulnak neogén (agyag, homokkő) tengeri üledékek is.

A geofizikai mérésekkel (főként VES-el) megállapították, hogy a sík felszínű medence középső részén az alaphegységnek egy K-Ny csapású gerince csaknem a felszínig emelkedik. A gerinctől É-ra fekvő medencerész aljzata erősen tagolt, max. mélysége 350 m, fajlagos ellenállása alapján (400-800 ohmm) gránit, vagy kambriumi vulkáni kőzet. A D-i medencerész aljzata DK felé erősen lejt, mélysége a 600 m-t is eléri. Mindkét medencerész üledékes összletének felépítése eltérő. Az É-i részen jelentős vastagságú 60-80 ohmm-es homok és több - 150-200 ohmm-s kavicsréteget - mutattak ki. A D-i terület aljzatára vastag, 6-12 ohmm-es agyagréteg települ, és csak a felső 50-200 m-ben található nagyobb ellenállású agyagos homok. Vízzáró színt az É-i részen a gránit aljzat, D-i medencében az agyag. Fúrásokat olyan pontokon javasoltak, ahol víztárolásra alkalmas réteg és vízzárófeküképződmény van valamint legalább 10 km a vízgyűjtő terület. E feltételek betartásával három területen 2-2 fúrást javasoltak: egy-egy mélyebbet, illetve egy-egy sekélyebbet.

      2.2.Cagan-Hajrhan-i kutatási terület a Hangaj-hegység Ny-i nyúlványán fekvő négy-egymástól kibúvással elhatárolt-völgyrendszer. A kibúvások tagolatlan paleozós metamorfitok és üledékes kőzetek. Az 5-6 km széles, 10-20 km hosszú völgyek lejtőin negyedidőszaki kontinentális üledékeket találunk, igen változatos - helyenként - 400-500 m-es vastagságban.

A területen graviméteres és geoelekromos VES mérést végeztek. Tellurikus mérés az erős áramtér torzulás miatt nem volt értékelhető.

Graviméteres mérések az aljzat mélységváltozásának kvalitatív meghatározása mellett az aljzat kőzetanyagának megismeréséhez nyújtottak segítséget, ugyanis a gránit sűrűsége kisebb mint a mészkőé. Az egyik völgyben több geoelektromos szelvényen 180-200 m-től lefelé több száz méter vastagságú 8-10 ohmm-es réteget észleltek. Noha itt gravitációs maximumot kaptak, a vastag kisellenállású képződményt mégis egy jól vezető metamorfitnak értelmezték, ugyanis a hordalék összlet olyan vastag nem lehet.

            A területen 2 fúráspontot jelöltek ki, amelyek maximális mélysége 170 illetve 300 méter. Víztárolónak a 60-75 ohmm-es agyagos-homokos képződményt jelölték.

            Az I.. számú komplex csoport 1969 évben összesen 2600 km területet kutatott meg és vízföldtani szempontból értékelte azokat.

            A II. komplex kutatócsoport Király Ernő geofizikus irányításával a Dél-Góbi tartomány É-i felén, mintegy 2000 km-nyi, vízszegény félsivatagi területen végezte az 1969 évi kutatásait. A csoport magyar szakértői gárdáját Bagi Róbert, Rezessy Géza geofizikusok és Karcag László, Csetneki Imre technikusok alkották.

2.3 Mandal-Obo területe a Közép és Dél-Góbi tartomány határán az időszakos (nyári) Ongijn-patak két oldalán elterülő, Dél felé enyhén lejtő síkság, amelyet ÉNy-on egy lepusztuló hegyvonulat határol. Síkság É-i része gyér füves puszta, a D-i homokbuckás bozótos félsivatag, DNy-i része járhatatlan homok sívatag.

A több részmedencéből álló terület aljzatát, paleozoós metamorf kőzetektől a krétáig terjedő magmás, helyenként effuziummokkal átjárt üledékes kőzetek alkotják, amelyekre fiatal hordalékösszlet települ. A korábbi kutatások a víznyerés két lehetőségére mutattak rá:

n   ahol az aljzat 300 m-nél nincs mélyebben, ott az aljzat laza, erodált zónájából nyerhető víz,

n   ahol mélyebben van, ott a fedőösszletben  kell alkalmas réteget találni és az odaszivárgó víz utánpótlódási feltételeit tisztázni.

A terület kutatásában mindhárom mérési módszert eredményesen alkalmazták.

            Graviméteres adatokból Bougner-anomália térképek, helyenként maradék-anomália térképek készültek. Ezek a megfelelő sűrűség-számítás után, a tellurikus izorea-térképpel közös értelmezéssel kvalitatíve leképezték a medence aljzatának domborzatát. A VES-mérések értékeléséből földtanilag jól értelmezhető szelvények készültek, amelyek a fedő összlet felépítéséről adtak szemléletes képet.

            A komplex értelmezéssel kimutatták a 300 m-nél nem mélyebb medence részek aljzatát, meghatározták a fedőösszlet belső szerkezetét. A mérések alapján a területet három hidrogelógiai típusba sorolták. Minden típusra kutatófúrást (7 db) javasoltak. Ezeknek tisztázni kell, hogy melyik terület-típus részesíthető előnyben a térség vízellátása vonatkozásában.

            Mindkét csoport az előző évben kialakított metódussal, célravezető tematikával és időrendben elvégezte a téli  feldolgozást és a kutatásokról jelentést adott. Időközben a szakértők szabadságra utaztak. 1970-ben a csoport néhány szakértője kicserélődött. Az I. sz. csoporthoz Sajti László és Gonda Károly, a II. csoporthoz Taba Sándor és Mészáros József utazott ki. Az I. sz. csoport vezetője 1970-ben is Nyitrai Tibor , a II. csoporté Király Ernő maradt. A kutatási területeket már az előző évben kijelölték így: az I. csoport május 8. október 13.közti időben a Ny-Mongóliai Góbi Altáj tartományban, a II. csoport pedig Közép-Góbi tartomány DK-i térségében, május 11. október 17 között végezte vizsgálatait.

2.4 A Góbi Altáj tartományi kutatási terület a Csandman és Delger

szamonok térségében, az Altáj és Hangaj hegységek D-i előterében lévő, mintegy 1800 km kiterjedésű medence. A peremi hegységek kőzetanyagát devon és kréta mészkő, homokkő és különböző mélységi és kiömlési kőzetek alkotják. A medencét harmad és negyedkori szárazföldi üledékek töltik ki. A felszínt sivatagos kőtörmelék, helyenként járhatatlan futóhomok  fedi.

            Ismeretes, hogy Mongóliában 250-300 m-nél mélyebb fúrásból a víztermelés nem gazdaságos. Ezért a nagy üledékvastagságú medencékben csak a peremi törmelékkúpok, vagy a homok-kavics rétegek jöhetnek számításba, ahol a vízzáró réteg minden esetben az agyag. Ilyen helyeken a kristályos aljzat, illetve annak mállott zónája nem játszik szerepet. Ahol az üledékek kisebb vastagságúak, ott az aljzat, vagy annak mállott, repedékes felszíne, vagy az aljzatban lévő törések, vetők lehetnek vízre perspektivikus képződmények.

            E térségben az alkalmazott mérésekkel az üledékes összlet és a kristályos aljzat élesen elkülöníthető volt. Megállapítást nyert, hogy az üledékek vastagsága az Altáj vonulat közelében igen vastag. Gravitációs mélységszámítás szerint 1000-1400 m-t is elérheti, míg a Hangáj peremeinél ez csupán 50-200 m-ig mélyül. A nagy vastagságú üledékekben a reménybeli rétegek kimutatásában a döntő módszer a VES volt.

            A felszínközeli kristályos aljzatban lévő törések és vetők gravitációs-geoelektromos komplexitásban kimutathatók voltak. Ahol a gravitációs Bouguer-anomália és a geoelektromos nagyellenállású aljzat korrelációja megszűnik, ott az aljzat sűrűsége, vélhetően a kőzetanyaga is megváltozik. A töréseknek és az erodeált-mállott aljzatzónáknak pontos helyét mikrogravitációs mérésekkel határozták meg.

            A kutatások alapján a medence különböző szerkezeti alakulataira 11 ponton javasoltak fúrást. A fúrások mélyítéséről, s annak eredményeiről visszajelzés a kutatási időszakban nem érkezett. Későbbi években pozitív vízfúrásokról számoltak be.

2.5.Közép-Góbi tartomány DK-i részén, Uljzit szamon térségének mintegy 1600 km-nyi területén a II. csoport kutatott.

A terület két egymással párhuzamos KNY-i irányú medence, amelyek peremeit paleozós metamorf kőzetek alkotják. Az árokszerű üledékgyűjtőket krétakorú agyagos képződmények és ennél fiatalabb szárazföldi hordalékok, helyenként bazalt-áttörések töltik ki.

A kutatást geoelektromos és gravitációs  módszerrel végeztek. Tellurikus mérés az erős áramtér torzulás miatt, itt sem nyújtott értékelhető adatokat.

Az É-i medence VES-mérésekkel viszonylag problémamentesen térképezhető volt. Ugyanis a medencét kitöltő alacsony fajlagos ellenállású (5-7 ohmm) vörösagyag üledékek alól a metamorf aljzat (100 ohmm) fokozatosan a felszínig emelkedik. Az aljzatkőzetek helyenként erős repedezettsége, bontottsága volt értelmezhető ott, ahol annak fajlagos ellenállása 50-70 ohmm közötti volt. A D-i medencerész aljzatát az elektromos és gravitméteres mérések nagyon  tagoltnak  jelezték, ahol több egymásra merőleges törésvonal volt kimutatható. A VES-mérésekkel nem lehetett kellő pontossággal meghatározni az egyes aljzatelemek határfelületét, ezért változó behatolási mélységű ellenállás-szelvényezést alkalmaztak. Ezzel, valamint a VES és a graviméteres mérések együttesével tisztázható volt a változó mélységű medencealjzat felszíne, de különösen a vízföldtani értelemben igen fontos vetők, törésrendszerek helyzete.

A kutatás megállapította, hogy ilyen medencefelépítés mellett vízre reményteljes fúrásokat csak a medenceperemek közelében, az aljzat repedezett zónáira, valamint a lépcsős vetőkre, törésvonalakra célszerű telepíteni. A mérésadatok alapján a két medence területén 7 ponton javasoltak kísérleti fúrást. Ezekközül néhány a későbbi években mélyített-fúrás közepes vízhozammal eredményesnek bizonyult.

Forrás: ELGI