A mongol Intézet 1967-68 évekre 4 nagy terület komplex  vizsgálatát jelölte ki, amelyek más-más hidrogeológiai övezetben helyezkednek el. Összkiterjedésük 4.000 km-re tehető. A különböző helyzetű és szerkezetű területek földtani, vízföldtani kritériumok szerint eltérő felépítés-típusok, ahol a szerződésben rögzített kutatási eljárások változó hatékonysággal és eredményességgel alkalmazhatók.

            A kutatások elvégzésére - mint az első komplex geofizikai expedíció 1967 március közepén Hobot József geofizikus mérnök vezetésével Reményi György, Simon András, Szúnyogh Ferenc és Varga Péter összetételű szakértői csoport utazott Mongóliába. Április hónap a csoport megszervezésével, a műszerek felélesztésével telt el. Az effektív terepei kutatások jelentős késéssel kezdődhettek meg, mivel a mongol fél által biztosítandó felszerelések (gépkocsi, jurták), emberek (geodéták) csak május elejére álltak - hiányosan - a csoport rendelkezésére.

1.1.Öndörsiret szamon és környéke a központi tartomány Ny-i részén, Ulan Batortól 200 km-re, a Tóla folyó vízgyűjtő rendszerében, a Hangaj-Hentej hidrogeológiai övezetében fekszik. A terület 3 nagyobb völgyből áll, melyekhez számos kisebb mellékvölgy csatlakozik, kiterjedése összesen 600 km-re tehető.

            A földtani felépítés főbb képződményei a paleozoikumi palák, metamorf homokkövek és ezektől fiatalabb granitoidok. A völgyek kialakításában a tektonika és az erózió játszott szerepet. A völgyeket a peremhegységek lepusztulásából származó negyedkori mechanikus üledékek töltik ki. A korábbi kutatások alapján mélyített vízfúrások alig 50 %-ban voltak eredményesek.

            A csoport május és június hónapokban végezte kutatásait, amelyek során:

n    186 ponton geoelektromos VES-mérés (AB =1000-2000m)

n    272 ponton graviméteres (Sharpe) mérés

n    320 ponton földmágneses    Z mérés történt.

A mérési adatokból geoelektromos paraméter-térképeket, gravitációs Bougner és maradékanomália-térképeket, földmágneses    Z - anomáliatérképet és komplex geoelektromos - földtani szelvényeket készítetek. Az eredmények együttes értelmezésével meghatározták a teljes völgyrendszer gránit alaphegységének mélységét és lefutását. A VES görbék analitikus értékelésével a völgyi üledékeket 3 alapvető rétegre bontották és kijelölték a vízre perspektivikus szinteket. Geoelektromos és földmágneses adatokból meghatározták az elfedett paleozós metamorfitok és granitoidok kontakusát. A földmágneses maximum-anomáliák az elvégzett hatószámítás szerinti megnetit-indikációkat jeleztek. A megkutatott terület 6 pontján vízfúrást javasoltak. Ezek igazolták a geofizikai értelmezést,  és egyenként 60-180 l/p vizet adtak.

1.2 Ceceg-i kutatási terület Ny-Mongóliai Kobdó tartományban van, Ulan Batorból 1.500 km-re. Az objektum az Altáj hegységrendszernek egy 2000 m tengerszint feletti magasságban fekvő lefolyástalan, zárt medencéje, amely gyűrődéses tektonika mentén alakult ki. A paleozós korú peremhegységek merdeken buknak a fiatal tercier - kvarter üledékek alá. A 4000 m magasságot meghaladó medence peremek örök hóval fedettek. A peremekből számos patak a nyári időszakban jelentős mennyiségű vizet szállít a medencébe. A vízmosások nagykiterjedésű hegylábi törmelékkúpokat hoztak létre, amelyekben a patakok vize elnyelődik. A medence tengelyében  hatalmas gránit plutonitok buknak a felszínre. A gránit zóna a DK-i peremhegységben is jól követhető volt.

            Korábbi években a szovjet szakértők közreműködésével a medencében 10 db vízfúrást mélyítettek, amelyek közül csupán egyetlenegy kút volt eredményes. Feladatunk az eredménytelenség okain túl, a víztartó rétegek kimutatása volt, ami nem volt kétséges, mivelhogy a medencébe befolyó vizek valahol tárolódnak.

            Csoportunk a terepi méréseket július- augusztus és szeptemberben végezte, mintegy 700 km területen a medence K-i felén. Ennek kapcsán 118 ponton AB=1600-4000-es VES-mérés, 363 ponton graviméteres, 420 ponton földmágneses    Z-mérés történt. Augusztus végén leesett a hó!

            Kutatásaink eredményeként meghatározható volt a medence vízzáró aljzata, ami lényegesen nagyobb (350-400 m) mélységben van, amint azt a korábbi kutatások jelezték. A régebbi fúrások alapján leirt gránit-aljzat a mi kutatásainkkal jól követhetően 30-120 m vastagságú görgeteges rétegnek bizonyult, amely alatt még jelentős - 100-250 m - vastagságú víztárolásra igen kedvező ellenállású,30-100 ohmm-es rétegek települnek. A peremi törmelékkúpok a medenceüledék összletében jól követhetők voltak, de kimutattunk olyan zónákat is, ahol az „árnyékoló” görgeteges réteg hiányzott. Ennek tanulmányozását a gravitációs residuel anomáliák segítették elő, ugyanis a nagyobb sűrűséget mutató pozitív anomáliák rendre megegyeztek a 400 ohmm feletti ellenállású közbetelepülésekkel, amelyek viszont jól kimutatható kapcsolatban vannak a felszíni törmelékkúpokkal.

Kutatásainkat követően javaslatunkra 6 ponton fúrást mélyítettek. Ezek alátámasztották a geofizikai értelmezést, s minden fúrásban az „árnyékoló” görgeteges réteg alatti, homokos - murvás összlet vízadónak bizonyult. Fúrásonként 100 l/perc .- .nél több ívóvizet termeltek. A 250 max fúrásmélységgel a medencealjzatot sehol nem érték el.

         1.3.Bajánzsargalani kutatások Közép-Mongóliában, Ulan Batortól DK-re 180 km-re, a többezer km kiterjedésű „nilgai medence” egy lokális terület részén történtek. A medence egy KNY-i irányú nagy törésvonal mentén alakult ki, amelyet nagyvastagságú tengeri (kréta-eocén) és szárazföldi üledékek töltik ki. A medence peremeket intruzív képződmények alkotják, de ezek mellett a medence belsejében megjelennek takarójellegű effuzív kőzetek is,

            A korábbi vízkutatási és fúrási tevékenység a medencében teljesen eredménytelen volt, csupán a peremeknél találtak vizet, ásott kutakkal és kismélységű (10-20 m) fúrásokkal.

            A viszonylag kisterületű (kb. 160 km) kutatások október hó folyamán történtek, esetenként - 10 C alatti hidegben. A területen 51 db  AB=4000-es VES mérést, 151 pontban graviméteres, u.a. ponton földmágneses  Z mérést végeztek.

            A kutatás fontosabb eredménye, módszerenként:

n   geoelektromos mérésekkel meghatározták a harmadkori medence aljzatát, a kvarter-tercien üledékek vastagságát, (100-120 m) s annak vízfeltárásra kedvezőtlen lencsés szerkezetét,

n   geoelektromos, gravitációs és földmágneses adatok együttes értelmezésével megállapítható volt, hogy a tengeri eredetű kréta-eocén üledékek vastagsága több száz m-t is meghaladja és a bazalt-takaró alatti összeleteknek nyomásalatti víz, esetleg szénhidrogén perspektívája van.

A kutatás alapján 3 ponton kísérleti fúrást javasoltunk azzal a kiegészítéssel, hogy ha a fúrás a felső 100 m-ig vízadót nem harántól, úgy azokból egyet a bazalttakaró átfúrásával tovább kell mélyíteni a kréta üledékekben. A javasolt pontokon mélyített fúrások a felső összletből alacsony vízhozamú (30-60 l/perc) kutakat eredményeztek. A kréta üledékeket nem fúrták meg.

A bajanzsargalani mérések elvégzésével az 1967 évi terepi szezon befejeződött, a csoport beköltözött Ulan Batorba. Novemberben rendszerezték és feldolgozásra előkészítették a terepi mérések anyagát, kijavították a meghibásodott műszereket és felszereléseket. A csoport magyar tagjai december elején hazautaztak szabadságra.

            Az expedíció 1967 évi tapasztalatainak és a már ismert 1968 évi feladatainak tükrében és hazai szakmai konzultációk alapján olyan döntések születtek, hogy  nagy térségek átnézetes kutatására a tellurikus módszert is célszerű alkalmazni a további vizsgálatokban. Ez a csoport személyi állományában változtatást eredményezett, és Rezessy Géza geofizikus szakértővel kiegészített csoport utazott vissza január elején Ulan Batorba.

            Időközben a nehezen alakuló Vízgazdálkodási Tervező - Kutató Intézet is megszerveződött, lakásokat és alkalmas épületeket kapott, így a magyar szakemberek is jobb munkafeltételek között végezhették el a kamerális munkákat. Az 1967 évi mérésekről a szakmai jelentés április 1-re elkészült, ami közel 100 db  melléklettel (térkép, szelvény stb. ) adta meg a kutatott területek átfogó és részletes hidrogeológiai célú geofizikai elemzését. A jelentéshez függelékként - mongol szakemberek továbbképzése céljából - módszertani kiegészítést csatoltak.

            A csoport április folyamán lényegesen jobb műszaki feltételekkel kezdte felkészülését az 1968-as terepi mérésekre. A mongol személyi állomány is kedvezőbben alakult, viszonylag kevesebb zavaró tényezővel és jobb gépkocsikkal vonulhattak ki a vízföldtanilag nagyon problematikus Ny-Mongóliai területek kutatására.

1.4. Zavhan-Hungij folyók közötti terület, Ny-Mongólia középső részén fekvő mintegy 300 km hosszú, 80 km szélességű hatalmas vízválasztó. A területet É-ról is, D-ről is nagykierjedésű homoksivatag -a Mongol Elsz-fogja közre. A vízválasztót - mint a Hangaj hegység legnyugatibb nyúlványát főleg kambriumi metamorfitok (pala, gneisz, mészkő, granodiorit stb.) alkotják, de a fiatalabb törésekhez kapcsolódva, effuzív kőzetek is előfordulnak. Nagyobb üledékgyűjtők ÉNy-DK irányú törésvonalak mentén alakultak ki. A fő törésekre merőlegesen fiatalabb mozgásokkal kisebb tőrések, vetők keletkeztek.

Vízföldtanilag az egész térség igen kedvezőtlen. Erre már a területet övező hatalmas és járhatatlan homoksivatag is utal, amit a terület vízválasztó jellege  és a sok eredménytelen fúrás is alátámaszt. Vizet adó kútak csak az említett erősen sós vízű folyók mentén, azoktól 1-2 km-es körzetben fordultak elő, igen kicsi (20-30 l/perc) vízhozammal.

A kutatásokat négy nagyobb és három kisebb kiterjedésű, egymástól eltérő szerkezetű üledékföldtani egységen végezték, mintegy 1600 km-es területen. A mérések kivitelezésénél, de főleg az eredmények értelmezésénél sok módszertani probléma adódott. A kutatásokat előnytelenül befolyásolta, hogy a táborhely csak ivóvízzel ellátható területen volt telepíthető, így viszont naponta hatalmas utakat kellett (3-4 óra) autózni a mérések elvégzéséhez. A méréseket három táborhelyről végezték május 15 és október 10 közötti időszakban, földtanilag egymással csak lazán összefüggő 7 területen. Ezen idő alatt:

n   geoelektromos VES mérés 393 ponton AB=1000-5000 m

n   graviméteres mérés 1001 ponton, kb. 1600 km-en

n   tellurikus mérés 169 ponton, 750 km-es területen történt.

A méréseknek már az elsődleges értelmezése is problémát okozott. Egyes területeken a peremi kőzetekből származó mechanikus üledékek fajlagos ellenállása 100-280 ohmm volt, míg az üledékek kloritpala kőzetekből álló aljzata 10-60 ohmm-esnek adódott. Zavaró momentumként jelentkezett a különbözően metamorfizált mészkő (márvány) jelenléte, amelynek fizikai paraméterei (sűrűség, fajlagos ellenállás) alig különböztek az üledékes környezettől. Ugyanakkor egyes medencerészeken az üledékek paramétereiben 10-szeres változások is előfordultak. (   50-500,   =20-200.,   =100-1000 ohmm). A Szevesztej-i nagymedence ÉNY-i részén a „szálban álló” mészkő ugyanazon a tsz. feletti magasságban negatív, a K-i peremek mészkő kibúvásain pedig nagy pozitív gravitációs anomáliát eredményezett. Előfordult, hogy a mérések kis medencében nagy mélységet, nagy medencében igen kicsi üledékvastagságot jeleztek, azaz a morfológiának a medencével nem volt összehasonlítható kapcsolata.

A medencék és a mellékvölgyek szerkezete különösen a víztárolásra számbavehető üledékek települése és paraméterei voltak kedvezőtlenek. Az alacsony fajlagos ellenállású aljzat-blokkok felett települt rétegek korrelálhatatlansága, az uralkodó ferde rétegezettség és a lencsés szerkezetek vízfeltárására vajmi kevés reménnyel kecsegtettek. Mégis, az elsődleges kiértékelésre alapozva - a viszonylagosan jobb területeken - 29 ponton kísérleti jellegű fúrást jelöltek ki. A javasolt területek I.-II. és III-ad rendű besorolást kaptak. Ezek a lehetséges fúrások sorrendiségét írták elő.

            A téli hónapokban mérésanyag részletes feldolgozása után összeállított szakjelentésben felhívtuk a figyelmet a Zavhan-i területek rendkívül rossz, vízre szinte reménytelen földtani viszonyaira. Ebben a kísérleti fúrások számának csökkentését javasoltuk, mivel időközben a III. rendű területen mélyített 3 furásból -bár igazolták a geofizikai értelmezést,- csak egy adott elfogadott mennyiségű  (80 l/perc) ivóvízet.

Az első komplex csoport a kétéves tevékenysége és mérési tapasztalatai alapján módszertani összefoglalót készített. Megállapították, hogy a kutatásban alkalmazott módszeregyüttes a legváltozatosabb földtani objektumokon is alkalmas vízföldtani információk szerzésére. Olyan területeken is sikeres fúrásokat tudtak javasolni, ahol korábban ezek nem voltak eredményesek. Helyenként a földtani felépítéstől, a kőzetek fizikai paramétereitől függően az egyik vagy a másik módszer szerepe túlsúlyba kerülhet. E módszerek külön-külön nem speciálisan vízkutató eljárások (kivéve  a geoelektromos VES-méréseket) de együtt - különösen a mongóliai környezeti, földtani, és gazdasági viszonyok mellett - még sokáig a legcélravezetőbb és leggazdaságosabb vízkutatási komplexumot képzik.

Forrás: ELGI